Dear diary…

(Scroll down for English version)

Van egy baratnőm, aki egy furcsa életszakaszában van. Nyílván nehéz kívülállóként beleképzelni magunkat másik ember helyzetébe, azonban azt gondolom, hogy a barátnőm története nem újdonság sokatok számára. Természetesen egy blogbejegyzésben, amit több ezren olvasnak, nincs helye személyeskedésnek, én azonban itt eltekintek ettől remélve, hogy sokan tanulnak a példájából.

Ti boldogok vagytok?
Csak két válasz létezik:

igen” vagy “nem

Nincs “kicsit”, nincs “talán”, nincs “igen, de…” Ha nagyon naprakész és friss akarok lenni, akkor tudjátok, ahogyan az instán is fel lehet tenni a kérdést a ‘storyban: “yes/no“. És a választ úgy gondoljátok végig, hogy nem lesz ki lássa, nem lesz egy értékelés a végén. Csak Te látod, senki más. (Persze a boldogság relatív, mindenkinek mást jelent, a kérdés nyilván ennek függvényében, a saját életetekre vonatkozóan értendő.) A barátnőmtől sokszor kérdeztem meg, mindig azt a választ adta, hogy igen. Én hittem neki és nem kezdtem el feszegetni a kérdést, hogy biztosan boldog e. Most hosszú hónapok után azt a választ adta, hogy nem boldog. Sőt úgy folytatta, hogy tulajdonképpen eddig sem volt az. Hogy miért? Megpróbáltam kideríteni:

Magától értetődő, hogy minden ember más, minden ember halad az útján és találkozik új emberekkel, gazdagodik élményekkel, gyűjt tapasztalatot stb. Ezáltal úgy gondolom, hogy nem lehet az életet definálni, jó és rossz kategóriába soroni semmit. Hiszen minden relatív. Valakinek ez jó, valakinek az. Valakinek tetszik, valakinek nem. Valakinek ez a célja, valakinek az. Tehát vonatkoztassunk el a nagy átlagtól, ne általánosítsunk, mindenki koncentráljon saját magára és jelen esetben a barátnőm példájára. Hosszú idő után kibukott belőle a dolog, miszerint ő nem boldog. Én ledöbbentem amikor konstatáltam a tényt, hiszen meggyőződésem volt, hogy ha más nem is, de ő biztosan az. Meg volt mindene, amire az ember az életében vágyhat. Család, barátok, jó munkahely, biztos anyagi háttér, fiatal és szép… mi kell még?! – gondoltam. Látszólag kiegyensúlyozott volt az élete, nem nagyzolt, nem próbált polgárpukkasztani a közösségi mediában, mégis külső szemlélőként kipipálhatott mindent, ami egy képzeletbeli bakancslistán szerepel. Nemrégiben leültem vele és megkérdeztem tőle, hogy hogyan érti, hogy nem boldog? Hogy jutott el erre a pontra, hogy ezt mondja?

Azt mondta, hogy úgy érezte, hogy az elmúlt 6 évben amnéiás volt. Nem emlékezett pontosan, hogy hogyan zajlottak az események az utóbbi években, mert nem élte meg a pillanatokat. Sok eseményt csak a telefonja kamerája mögül nézett végig, hiszen kellettek a fotók és a videiók – amik őszintén, semmit sem érnek, ha az ember nem éli át azokat. Elgondolkodtatott, hogy hogyan jutott ide a világ, hogy régen jobb volt e bármi? Nem mondanám. Nem volt jobb, másabb volt. Mi, emberek képesek vagyunk az alkalmazkodásra, képesek vagyunk kortól, nemtől függetlenük belesimulni abba, ami körülvesz minket. És mi vesz körül minket manapság?

Hogyan legyél tökéletes?”
“Hogyan fogyj le 3 nap alatt 15 kg-ot?”
“Hogyan legyél sikeres?”
“Hogyan legyél gazdag?”
“Hogyan legyen több követőd instagramon?” 

Hány olyan lány van, aki szorong, remeg ha csak rákattint a kereső gombra az instagramon? (És rendben van, régen is sok volt a photoshop meg a parasztvakítás, na de kérem…) Manapság állítom 10-ből 10 ember nem azt a képet mutatja, ami a valóság. Miért? Ha csak egy pici filter, ha csak egy pici horizontális állítás, ha csak egy lehelletnyi mattítás van az arcon. Az nem a valóság. Posztoltok képet zsíros hajjal? Töltesz fel képet, hogy hogy alszol valójában? Minden reggel tökéletesen meg van terítve a reggelidnek és a kávéd tejszínhabja is már már costátszégyenítő módon hibátlan? Szerintem nem. Ezen kívül nem beszélve arról, hogy mindenki életébe belelátunk, ha akarjuk, ha nem. Az insta szerint érdekel engem a

“hogyan keszült…” videók,
a smink tutorial,
az ilyen volt és ilyen lett,
az összes “foodporn” bejegyzés

…megkérdeztem magamtól: tényleg érdekel? Dehogy is. Nem keresenék rá ilyenekre, de ott van, feldobja, megnézem. Aztán még egyet, meg még egyet…Ha egy évben, év végén kapnál egy számlát, aminek a vége nem egy összeg, hanem egy szám lenne és rá lenne írva, hogy összesen hány órát töltöttél el értelmetlen videók, elérhetetlen (és nem azért, mert nem vagy rá képes, hanem azért mert az maga nem a valóság) emberek képeink nézegetésével, ezáltal saját sorsod és életed sebeink nyalogtásával és egy igen magas szám szerepelne a csekk alján, szerintem kiülne az arcodra a döbbenet. Mondjuk, ha átlagot számolok akár a saját példámból egy napból és a reggeli kávé, a pirosnál eltöltött percek, amikor beszélgetek valakivel de megcsörren a telefonja és “gyorsan nyomok egy frissítést, már megnézem, mi történt azidáig” stb. összeadjuk és ha csak egy 24 órás napot veszek alapul, akkor az éves szinten közel 22.000 percet jelent.  Ez közel

15 nap.

Egy fél hónap. Ha év végén vissza kapnád ezt a 15 napot (és teszem fel van aki többet kapna vissza, mert a napi 60 perc szerintem egy megelőlegezett bizalmi szám ha mindenki őszintén a szívére teszi a kezét), mit kezdenél vele? Ennyi időt tutira elvettél magadtól. Ha most engem megkérdezne bárki, hogy mire vágyom a legjobban azt mondanám, hogy időre. Szerintem az ember életében ez a legnagyobb kincs.

Veszítettél el már közeli hozzátartozót? Sajnos szerintem sokan mondták most azt, hogy igen. Ha ezt a 15 napot visszakapnád és vele tölthetnéd, örülnél? Szerintem szintén sokan azt mondják, hogy igen. Hányszor volt olyan, hogy a kutyád odament, hogy foglalkozz vele, de te a helyére küldted, mert egy szar napodon a telefonodat nyomkodtad és semmi mással nem akartál foglalkozni? Megsúgom, a kutyád egész nap azt várta, hogy vele legyél, neki nincs telefonja…de hogy még okosabbat mondjak, ideje sincs. Nem lesz ott melletted 70 évig. Hányszor volt olyan, hogy a gyerekednek a kezébe oda dugtad a telefont, tabletet csak hogy te nyomkodhasd a saját okoskütyüd? És hányszor veszekedtél vele azért, mert utána elkérte és felháborodtál, hogy mindig azt az átkozott tabletet akarja nyomkodni. Megsúgom, nem a telefonnal a kezükben születtek a babák 2015-ben sem. Ezeket a perceket soha nem kapjuk vissza. Az hagyján, hogy nem kapjuk vissza, de életünk végén nem lesz egy bizonyítvány, amibe beleírják, hogy “gratulálunk, élete során 726176 percet töltött el felesleges és értelmetlen videók nézegetésével” – csak azért, hogy kizárja a külvilágot és a saját problémáján túl, inkább nézegessen videókat és posztokat a világhálón.

Ti őszinték vagytok saját magatokkal?
A barátnőm sokszor nem látja magát reálisan, ezáltal nem lehet őszinte önmagával sem. Nem mondom, hogy soha, de általában nem. Azáltal, hogy önmagához nem, hozzám sem vagy a környezetéhez sem. Ami véleményem szerint nagyon nagy probléma. Ha megkérdeznénk 10 embert, 9 biztosan azt mondaná, hogy nem elégedett valamivel a testén. És ha a kérdés arra irányulna, hogy belül mivel nem vagy elégedett? Mit mondanátok? Egy másik barátnőmmel nagyon sokat beszélgettünk erről és arra jutottunk, hogy ez nagyon eltorzult a mai világban. Napi 1,5 óra edzés, diéta, figyelemfelhívó cuccok, smink, haj, látszólag minden tökéletes. Ez heti szinten majdnem egy egész napot vesz el egy hétből. A belsőtökre Ti mennyi időt szántok? Arra is van heti egy egész napotok? Azt hiszem sokan azt mondják, hogy nincs, meg majd lesz a jövőhéten, most nem értem rá a saját dolgaimmal foglalkozni. Ha Ti magatokkal legbelül nem vagytok rendben, más miért legyen? Elismerem szép a szálkás test, jól néz ki a barna bőr, de a barátnőm példájára visszatérve ő beleesett abba a hibába, hogy a mániájává vált. Elkezdett diétázni, heti többszöri edzés, a külsőségek átvették a fontosabb szerepet. Mindig nehezebb célt, elérhetetlenebb súlyt és hosszabb hajat tűzött ki célnak. Ha pedig elérte megkérdeztem tőle: most boldogabb vagy? A válasz “nem” volt. Az instán mit látsz?

Diéta No.727″,
“ilyen volt/ilyen lett”,
“gym video”,
“hatalmassá gyúrt izompopók”,
“szilikon cicik”,
“bomba nők”.

Megnézed és attól is elmegy az életkedved, hogy hajat moss aznap. Szerinted ők boldogak? NEM. Nagyon sok ilyen nőt ismerek, a válasz egyértelmű nem. Nem egyenesen arányos az a dolog, hogy ez mind kitartást, elszántságot igényel, amiért minden elismerésem, de nem tesz boldoggá (legalábbis azt a kb 5 percet leszámítva amíg megkapják az első helyezést egy fitnessversenyen). Azt már kevesen látják, hogy ezen teljesítmények mögött rengeteg idő, pénz, energia és feláldozott egészség van. Ja, hogy azt hiszed egészsgesek? Nem teljesen. Egy ilyen megmérettetésre az emberek javarészt 6-8 hétig olyan szigorú versenydiétát csinálnak, ami komoly lelki nehézséget jelent. A verseny után körbetelefon a családnak, hogy “bocsi, a bunkózásért csak tudod éhes voltam”. Végigposztolják a 6 hetet azzal, hogy ilyen hal, olyan csirke, ilyen protein stb. Majd az áhított kockahas elérése után büszkén vállalva tolják be a napi 10.000 kcal az éremmel a nyakukban. Szerintetek ez egészséges? Nem. És a versenyekkel nincs semmi gond, az egy életstílus. De nem mindenki versenyző, egy átlag ember az átlag napi edzésével NEM fogja elérni (és nem is kell). Ma már mindnki coach és personal trainer aki magára pöccintett két kilogram izmot és ivott két protein shaket életében. Miért nem írják ki a posztok alá akik már évek óta versenyeznek és használnak olyan szereket amiktől valóban úgy néznek ki, hogy ráment a hormonháztartásuk? Hogy azok a nők évente örülnek ha 2x menstruálnak? Azért, mert ezek nem pozitív és nem kellemes dolgok?! Ja, igen. Az emberek javarésze figyelmen kívül hagyja ezeket a dolgokat és sajnos ezáltal befolyásolhatóak. Sokan elhiszik amit látnak és amit láttatnak velük.

Apropó pozitiv gondolatok és az “instakasztok”. Ha már a kategióráknál tartunk és beszéltem a tökéletesre maszkirozott életet mutató képekről és az álomtestet kecsegetető instásokról, átkanyarodnék a

“positive vibes, positive life”

kategióriához. Az elmúlt majdnem egy évben tudatosan figyeltem a szűkebb és tágabb értelemben vett környezetemet. Azokat az embereket akiket személyesen ismerek, azokat, akiket akár csak a social mediából. Tegye fel a kezét, akivel megesett, hogy egy ismerőse panaszkodott neki, hogy mennyire nehéz az élete, nehéz a párkapcsolata, munkája stb. majd pár óra leforgása alatt egy instafrissítésnél egy mosolygó selfie-t és egy pozitív gondolatot kapunk az illetőtől. Bennem mindig megfogalmazódik a kérdés, hogy miért? Az emberek nem bírják a kritikát? Ha ezt a látszatot mutatják, akkor ők maguk is elhiszik, hogy minden rendben? Attól a pár like-tól és néhány kedves szótól valóban jobban érzi magát? (És félre értés ne essék, tényleg aggódva gondolok erre a kérdésre.) Ha “igen” a válasz, akkor sajnálom, hogy az az adott ember eljutott egy olyan szakába az életének, hogy egy virtuális világtól várjon pozitív visszajelzést. Általában ehhez kapcsolódik az is, hogy próbálják egy-egy sikerorientált, pozitív, bölcsnek tűnő gondolattal is feldobni a semmitmondó képet. Ha megnézem ezeket a képet, elsőként az emberek szemét szoktam megnézni. Általában ugyan azok a gondolatok futnak végig a fejemben: Vajon ő boldog? Vajon miért készítette ezt a képet? Miért akarja azt a látszatot kelteni, hogy boldog az élete? Attól vajon boldogabb az élete, hogy ezt a látszatot kelti? Manapság egy facebook vagy egy instagram oldal számomra olyan, mint egy önéletrajz: mindig elgondolkodtat, ha egy fiú instagram oldala csak a saját maga selfie-zéséből áll, ha egy fiatal lány lényegében az összes képen lenge öltözetben próbál minél több like-ot bezsebelni, ha az újdonsült anyukák teleposztolják az oldalukat a baba minden pillanatával, legyen az publikálásra való avagy sem. Viták elkerülése végett: mindenkinek önálló döntési joga, hogy mit posztol, senkinek nem szeretnék beleszólni a mennyiségi és minőségi efféle dolgaiba, számomra az az aggasztó, amikor látok egy ilyet, hogy miért csinálja? Ezeknek az embereknek hol vannak a barátai, családja, hogy megkérdezzék tőlük, hogy “miért”? (És a miért-et jelen esetben teljesen építő szándékkal, segítő jeleggel értem). Fordított helyzetben, ha egy közeli barátom (akivel tegyük fel napi szinten tartom a kapcsolatot és mindent elmesélek neki) látná az én “öléletrajzomat” és felmerülne benne a kérdés, hogy “Ő biztosan boldog? Hiszen nem ezt mesélte” szívesen venném, ha segítő szándékkal, de megkérdezné, hogy minden rendben van e és szeretné, ha végiggondolnám, hogy biztosan ez a jó megoldás jelen esetben? Nem beszélve arról, hogy nemtől és kortól függetlenül ezek a felületek bárkihez eljutnak, így – bár sarkallatos példa de igaz – ugyanazokat a valótlan, vonzónak hitt képeket látják 45 éves férfiak és 13 éves kislányok. Amiben nincs megállj:

#felespoharataszájukracuppantótinik,
#szülővégigasszisztálósszájfeltöltőskissrác,
#tökéletestestűújdonsültmamik,
#businesswomenwannabestyle,

és még sorolhatnám. Amit megtanultam az elmúlt időszakban az az, hogy attól függetenül, hogy látok valamit, nem szabad elítélni senkit. Nem ítélkezem senki és semmi felett. Nyilvánvalóan mindenkinek meg van rá az oka, hogy eképp cselekedett és az adott publikálást érezte kézenfekvőnek. Legyen az egy szakítás, egy gyerekkori trauma, munkahelyi gondok stb. – nem ítélkezhetünk, mert nem tudjuk, hogy mi van a háttérben. Az egyetlen dolog, ami felmerül bennem az az aggodalom. Az emberek ingerküszöbe az egekben. Már olyan dolgokat vesznek természetesnek, amik nem azok. Nekem nincs gyerekem, mégis rettegek attól a gondolattól, hogy ha lesz, akkor ebben a világban fog felnőni. Nem szeretném, ha a gyerekem megkérdezné majd tőlem, hogy miért csináltam vele minden reggel tükörben pózolós selfie-t. Nem szeretném, ha megkérdezné, hogy miért raktam őt ki a közösség elé minden pillanatban, miért mutogattam őt, mint egy cirkuszi mutatványt. És ismétlem önmagam, szerencsére mindenki azt publikál, amit a szíve diktál, csupán aggódom azért a generációért, akik még nem tudják azt mondani, hogy “kérlek, ne jelölj be ezen a képen”…mert mindösszesen még csak 0-3 évesek.

A barátnőm azáltal, hogy nem volt megelégedve magával és az életének sok részével, úgy döntött, hogy nem oszt meg fotót, nem posztol tovább. Biztosan sokan kérdeznétek meg, hogy miért fontos ez vagy ki a barátnőm? Lehet bármelyikünk…
Én személy szerint több, mint egy éve nem vagyok már a Facebook tagja. Annó többen megkérdezték, hogy hogy bírom? Illetve, hogy hogyan fogom tartani a kapcsolatot a barátaimmal? Mindig sokat mosolyogtam ezeken a kérdéseken. Igazság szerint az összes igaz barátommal azóta napi/heti/havi szinten találkozunk, folyamatosan tartjuk a kapcsolatot és minőségi időt tudunk tölteni. Tudunk egymásnak új élményeket átadni, amikor végre látjuk egymást és nem kell azt mondani, hogy “tudom, már láttam a facen”. És igen, van instagram oldalam, ami privát és én is megosztok rajta képeket, általában olyanokat, amik szépek, világosak, cukik, kutyásak. De tudjátok mit? Volt, hogy visszanéztem egy éve készült képemet, majd sóvárogtam, hogy ott mennyivel vékonyabb, barnább stb. voltam, majd rájöttem, hogy dehogy is. Ez nem igaz. Csak idővel már elfelejted, hogy annó mennyit maszkíroztál egy-egy képen. Saját magunk egy olyan álmot kergetünk (és nem kell messzire menni, elég ha a saját házunk táján sepregetünk), ami nem a valóság. Ezért igyekszem a családomnak, a  barátaimnak és a közeli ismerőseimnek olyan virtuális naplót mutatni, ami igaz, ami valós, ami tényleg egy-egy megélt pillanatot mutat. Hiszen ezek igenis lehetnek pozitív jellegűek, igen is lehetnek építő példák.

Úgy éreztem az elmúlt egy évben, hogy nem tudok átadni olyat, amit szívesen kiadnék a kezemből. 5 évvel ezelőtt a semmiből indult a márkám és lényegében a social média erejének volt köszönhető, hogy eljutottam oda, ahol vagyok. Nem fizettem a reklámokért, csak feltöltöttem pár fotót a facebookra, nem volt filter, nem volt sztori, csak azt adtam, amit éreztem, azt posztoltam, amit át akartam adni a közönségnek. Az elmúlt évek magán-és közéleti történései hatással voltak rám és majd egy éve eljutottam egy olyan szintre, ahol azt éreztem, hogy itt most nem le és fel kell indulni, hanem egy pillanatra megállni. Egy olyan szakmát választottam, ahol fejben is ott kell lenni. Persze kitalálhattam volna néhány egyszerű darabot, de nem akartam. Hogy miért? Mert az elmúlt évek 7 kollekciójának minden pillanatára emlékszem. Minden kollekcióhoz tartozik egy történet és amikor ránézek a táskáimra egyszerre fog el öröm és egyszerre jut eszembe mindazon élmény, amit az idő alatt megéltem, az amíg egy a kezdeti gondolatból és kész termék lett. Az igazság az az, hogy ez kezdetben nem volt tudatos. Nem tudtam, hogy valóban ezt szeretném csinálni. Csak csináltam. 2012-ben még kevés táskatervező volt a szakmában, ám az akkori nagyok nagyon nagy hatással voltak rám. Szívesen gondolok vissza ezekre a pillanatokra, az első darabokra, az első vásárra, ahol nagyjából 25-en voltak. Aztán teltek a hónapok és az évek és hirtelen azon kaptam magam, hogy helyt kell állnom egy olyan vállalkozás élén, amit foglalmam sincs, hogy hogyan kell irányítani…(Folytatás a következő bejegyzésben).

/Bejegyzésből kiemelés csak forrás megjelölésével lehetséges/

Are you happy?
On the surface, it always seems there are only two answers to this question, yes or no. But happiness is relative, everyone is different and the question obviously is to be understood in relation to one’s own life, based on their life path and experiences. With this fluid idea of how happiness is defined, I think the answer is not just black and white and there are many shades of grey.

With this little bit of background, I want to share a story about my friend. She was the type of girl that was always happy, no matter when I asked. I looked up to her and was motivated by her persistently positive energy. But then one day, I noticed something had changed. The thing was that she was not happy. I struggled over the idea when I found out, because I was convinced that if she was not, then how could anyone? She had everything the typical idea of happiness was: a family, friends, a good job, financially stable, she was young and beautiful. Her life was seemingly balanced. When I sat down with her, I wanted to understand what had changed. So I asked her, “how did you get to this point? What had changed? Then she told me, and the answer wasn’t what I expected. She felt that she had just been going through the motions for the past 6 years and couldn’t even point out any particular events one would typically describe as “happy.” This she said, is because she did not truly live in the moment and was living life behind the phone in her camera. At first, this seemed to be a shocking answer, but the more I thought about it, the more I realized this is something we all experience to some degree today. Are we actually taking in experiences for the sake of enjoyment? Or simply because it’s going to be a great photo that will get likes on Instagram? Are we so engrained in obtaining validation and acknowledgement from the outside world that we have lost sight of what gives us genuine life fulfillment? It made me wonder. We are surrounded by social media feeding our innermost insecurities and aspirations:

“How can you be perfect,”
“How to lose 15 pounds in 3 days,”
“10 ways to get rich quickly,”
“How to get thousands of followers on Instagram”

… and the list can go on forever. This fills our everyday newsfeeds. And the answers to these questions are well, to put it lightly, misleading and pushing us further from reality. In today’s society, false hopes often replace true potential. Something as simple as an Instagram filter changes reality and expectation. That person you follow and look up to, may not even really be the way you see them. They are a misrepresentation of a false hope. Let’s be honest, you’re not actually sleeping in that selfie you’re taking of yourself, #Asleep. It’s a filter, not perfectly done makeup. That breakfast with the heart shaped froth on top of your coffee, is not how you eat every day. This has simply just become today’s “reality.”

How much time out of our day, our year do we spend being fed this reality? Let’s say we count only one hour in a day spent browsing through social media. That comes out to almost 22,000 minutes, or more staggeringly,

15 days per year.

And let’s be honest, I think most of us can say we spend more than an hour…

So coming back to the thought about my friend and her feeling of not living in the moment, what exactly does this mean? And I think the answer comes down to time. By spending so much time hidden behind our phones, we lose appreciation for the time and the experience we should be having, disconnected from the phone. Time is a precious thing that we’ve just simply come to take for granted. To put into perspective (in grave manner perhaps, but it illustrates the point): Have you ever lost a relative or a beloved pet? If you could get back 15 days with them, would you want that? What would that time mean to you? Now think of how much time we spend diving into our false realities hidden within our phones. That extra time you could’ve spent with your dog? That was spent checking Instagram. What about the holiday you spent with your family, sitting on your phone texting, rather than spending time with relatives you may not have much more time with? Those opportunities we miss because we prioritize what’s in our phone over the genuine true moments of living may be the reason some of us, like my friend, feels we are missing out on life. It’s time we will never get back.

But more than just the time spent indulging in social media, is the way it affects us internally. Seeing this unrealistic reality, we obtain unrealistic and largely unobtainable goals. How does seeing a perfectly shaped Instagram model affect your psyche? Imagine the amount of effort it would take to obtain these filtered goals? The training time, diet, makeup, hair, all perfect. How does seeing this every day affect your thoughts about yourself? The attempt of obtaining and never reaching these unrealistic goals causes stress and even the feeling of failure. Unfortunately, this isn’t even the worst part of it! Do you think having a perfect body is what defines happiness? Even if you achieve those physical goals, it is not the source of true happiness, just the accomplishment of becoming social media’s definition of being beautiful.

So what do I see this insecurity built by social media doing to people? I see people who may be struggling in their personal lives, having relationship issues, problems at work, whatever it is, who complain about it and say they are upset. However, just minutes later post a smiling selfie talking about how great life is. So the question is why? Is this something that person is doing to self-motivate? Or is it that they’re looking for validation from other people? In most instances, I’d say it is validation. This is what we’ve come to in the age of social media. That people find comfort more quickly in getting a like or a positive comment, rather than addressing what is actually wrong and identifying that issue.

My friend, by not being satisfied with herself and her life and not looking for validation or wanting anyone to believe there was a hidden reason, decided not to share a photo, she did not post. What’s important about this story you might ask? Or who is this friend whose story I’m sharing? Well, it’s me, or it’s you. It’s all of us who are dealing with insecurities driven by the expectations set by the unattainable standards social media creates.

Personally, I have avoided many aspects of social media over the past few years, including not even maintaining a personal Facebook page. I have always felt that those I’m meant to keep in touch with, I’ll keep in touch with and a website like Facebook isn’t going to change that. However, my business Facebook page started very simply, with a few photos, no filters, no stories, just my brand. By posting what was genuinely something I was passionate about, I had no fear of social media’s high expectations. I believed in my brand and now, all of these years later, I have 7 collections, new ones developing and an ever growing brand that I can tell my customers genuinely appreciate.

The moral of this story is that you should believe in yourself and believe in what you are passionate about. Don’t let the fears of social media hold you back from showing what is important to you, regardless of what you think the perceived reception of your posts or comments may be. Overcoming my fears helped me develop a rapidly growing brand that every day I wonder to myself, how did I even get here? What’s next? This story of the Petrity brand has still just begun and I look forward to sharing it with you each step of the way. (Next post coming soon…)

Back to the beginnings

IMG_8077

Back to the beginnings: our first photo shoot was in 2013 and I will always remember it, I loved it. I first met Ora 4 years ago, and we have been working together on every photo shoot ever since. For me, she is the photographer of all photographers. Maybe I’m biased because she is also my best friend, however the quality of her work proves itself. Despite the many challenges of developing the brand, hard work and perseverance has driven the brand to learn and grow. In July, we celebrate the fifth anniversary of the PETRITY brand. As the brand’s creator, designer and dreamer, I work every day to maintain the enthusiasm and passion, both in myself and my colleagues.

It’s been a long time since we began considering the idea of expanding. In a small business such as our brand, it is a difficult task to take it to the next a level. Many customers, few employees and building an efficient supply chain are all hurdles in small business expansion It is a vicious cycle in Hungary and difficult to find a solution. For a brand like ours, the foreign markets are a big challenge with different customers and different regulations, but after careful considerations, I decided to jump into expansion.

I’ve been able to completely separate my years of experience and private life from social media reviews, even though. I know my readers have always enjoyed the cookies, interiors, even the popular posts of my dogs. But this year I decided that these interesting moments are too valuable to not to share with you. Exciting weeks are ahead of us, including the launching our products into a completely different world, which I will soon share on the blog.

IMG_8076

Vissza a kezdetekhez: 2013-ban készültek az első olyan kampányképei a márkának, amelyekre ha álmomból felébresztenek is emlékszem. Imádtam. Hasenfratz Orával 4 éve dolgozunk együtt, számomra Ő a fotósok fotósa, a legjobb. Elfogult vagyok, hisz a legjobb barátnőmről írok, de tudom, hogy munkássága túlzás nélkül profi. A 2017-es év a márka számára nagyon változatosnak bizonyult: amikor azt hiszed, hogy egy hosszú ideje működő dolog van a kezedben, ami halad a maga útján, jön egy fogószél és mindent felforgat. Az idei év az első, ami nem a terv szerint halad, semmilyen tekintetben. Természetsen ez furcsán hangozhat, ám a dolgok kimenetele pozitív. Júliusban az 5. születésnapját ünnepli a PETRITY brand. Mint a márka kitalálója, megálmodója és tervezője nap mint nap azon dolgozom, hogy a kezdeti lelkesedés és tűz megmaradjon, mind bennem, mind a kollégáimban, mind a termékeinkben. 

Rég óta játszottunk a  gondolattal, hogy terjeszkedni kellene. Egy kis vállalkozásnak, egy kis márkának ez nehéz feladat. Hogy miért? Mert egy idő után megragadunk egy szinten, amiből nehéz kilépni. Rengeteg megrendelő, kevés dolgozó, hosszú   várakozási idő és olykor problémás beszállítók. Ez egy ördögi kör Magyarországon, amire nehéz megoldást találni: sok ismerősömmel, sok vásárlóval és megannyi szakmabélivel beszélgettem már a témában, hogy vajon mi a megoldás?! “Váltani kell”, “több embert kell felvenni”…igen, ez nagyon egyszerűen hangzik, ám a gyakorlatban sajnos ez nem ennyire egyszerű. Egy ekkora márkának belevágni a külföldi piacra lépésbe nagy feladat, ám úgy döntöttem, hogy vágjunk bele.

Aki korábban olvasta a blogbejegyzéseimet tudhatja, hogy egy ideje nem veszek részt személyesen a márkában. A korábbi évek tapasztalatai alapján a magánéletemet teljesen elhatároltam az összes social media felülektől, pedig tudom, hogy mindig népszerűségnek örvendtek a sütis, lakberendezős, sőt a kutyás posztok is, hiszen ők is ezek is a részei voltak. Idén azonban úgy döntöttem, hogy a megélt, érdekes pillanatok túl értékesek ahhoz, hogy ne kerüljenek (persze bizonyos kereteken belül) publikálásra. Izgalmas hetek vannak mögöttünk, nem beszélve arról, hogy egy teljesen más világban bontogatják szárnyukat termékeink, amit szeretnék megosztani a blogon.

IMG_8075Photos: Ora Hasenfratz (www.orahasenfratz.com) • Modell: Washanda Registre • Bags: P E T R I T Y

HELLO NYÁR! HELLO VÁLTOZÁS!

Minden újabb bejegyzés írásakor megfogadom, hogy sűrűn fogom mától frissíteni a márkához tartozó blogot, mindig jól esnek a visszajelzések egy-egy új bejegyzés után és minden alkalommal konstatálom, hogy ismét eltelt három hónap…csak nálam telik ennyire gyors iramban az idő?

Nálam ez a bejegyzés olyan, mint valami új évi fogadalom: rengeteg változás és újdonság ér nap, mint nap, minden újabb héten lehetőséget kapok egy-egy új feladatra és munkára, amikről most bővebben is beszámolok. Pontosan egy éve, hogy elhagytam a sokak által hőn szeretett, általam viszont kevésbé kedvelt fővárost, ami úgy gondolom életem eddigi legjobb döntése volt. Azóta tele vagyok energiával, ötletekkel és az elmúlt háromszázhatvanöt napból mondhatom, hogy mindet hasznosan töltöttem. Ahogyan eddig is, most is átszövik a változás szálai az életemet, ami most legfőképpen a munkára vetíthető ki. Tavaly ilyenkor bőszen készültünk a nyár nyitó és számunkra “évad záró” POP-UP STORE&SALE-re, amint június elején rendeztünk és ez után nyári szünetre mentünk. Ez most másképp lett: az új kollekciónkat nem mutattuk be tél végén és kezdtük árulni úgy, hogy még áprilisban is jócskán kellett esténként a kandallóban egy jó adag meleget csinálni – kivártuk a tökéletes időpontot: MOST! (Persze, ma épp borús az idő…:) )

Rengeteg magyar tervezőre gyakorol nyomást, hogy félévente megújulva, két szezonnal előbb elkészülve mutassa be új kollekcióját, majd ítéletet várva attól a hazai “szakmai” rétegtől, akik javarészt nem ismerik a márkák hátterét. A kirakatba aggatnak valamit, ami nem igaz. Ezt én nem szeretném – a P  E  T  R  I  T  Y  márka a kezdetektől tudatosan elszeparálódik az elvárásoktól és megmarad ugyan annak a vevőorientált, barátságos, egyre nagyobb közösséget összefogó vállalkozásnak. Természetesen van önkritikám és tudom, hogy milyen nehézségek is jelentkezhetnek, azonban ezeket folyamatosan kiküszöbölve igyekszünk jobbá válni.

Camila - Dark Blue Velur kiskép

Mia - Electric Blue kiskép 2

Amy - Beige kiskép2

Nagy álmom volt, hogy saját üzletem legyen, amiből egy kis kóstolót kaptam eddig a Design Shop által, amit ezúton is nagyon köszönök a csapatnak, hiszen hosszú másfél év áll mögöttünk. Sokan azonban nem tudták, hogy a Design Shop csupán viszont eladónk, így (bár kezdetben széles választék és nagy készlet fogadta a mi vásárlóinkat is) az utóbbi időben nem volt készlet az üzletben, ami sokak számára problémát jelentett. Úgy gondolom, hogy nem elég ha én tudom, ezt hangoztatni is kell: kis szériás márka vagyunk, kiemelkedő hangsúlyt fektetünk egy-egy darabunkra és semmi esetre sem célunk a tömeggyártás, ezért fordulhat az elő, hogy a webshopon keresztül érkező rendelések mellett – szerencsére – nem jut idő további termékeket gyártani. Sokan jelezték a Design Shopban, hogy azért szeretnék személyesen, élőben is megtekinti a termékeket, hogy magukhoz mérjék és könnyebben el tudják azt képzelni kívülről – belülről. Mi megoldásképp virtuálisan hozzuk testközelbe a termékeket, amiket nem csak a webshopon keresztül követhetőek, de a személyes Instagram oldalamon “napi bevetésen” is láthatóak, ezzel szeretném segíteni, hogy könnyebb legyen kiválasztani a megfelelő darabot.

dorkaaa

Saját üzletünk ősz elején nyitja meg kapuit, ameddig még hosszú munka vár ránk. Csodás helyet álmodtam meg, amiért minden meg is teszek, nem engedek az elképzelésemből és azt is elfogadtam már, hogy a jóra bizony várni kellett, de megérte! :) A babona az babona, ezért semmi többet nem árulunk el róla, csupán annyit,  hogy egy mennyország, ahová belépve pihe-puha kanapén kényelemben válogathat az oda látogató a csodás bőrök közül – imádni fogjátok.

A hosszas munkálatok az üzlet nyitásáig pedig magukkal vonják az odafigyelésünket és időnket: ennek következtében néhány változás jelenik meg a termékek gyártását és szállítását / átvételét illetően. A termékeket csak a webshopon keresztül lehetséges megrendelni, illetve kiemelten nagy hangsúlyt fektetünk egyedi rendeléseitekre, ezért e-mailben Geo és Ági fog segíteni összeállítani a tökéletes darabot. A termékek gyártási ideje a vételár kiegyenlítését követő 15 munkanap – melyet kizárólag házhoz szállítással lehetséges átvenni, ez azt jelenti, hogy mától a Design Shopban már nem lesz lehetőség a termékek személyes átvételére, ezért kérjük a kedves Vásárlóinkat, hogy előre látóan, idejében adják le rendeléseiket, hogy mi is minden vásárlással kiemelkedően tudjuk foglalkozni! A szállítást a korábbi MPL Csomagküldő Szolgálat helyett a Transoflex Futárszolgálattal fogjuk szállítani, akik nem csak idő, hanem értékgaranciát is vállalnak csomagjainkra. Minden további rendeléssel és gyártással kapcsolatos információt megtaláltok a www.dorkapetrity.hu oldalon a Kapcsolat > Á.SZ.F. menüpontban.

Kérdéseitekkel bátran forduljatok hozzánk az info@dorkapetrity.hu címen, ahol szívesen segítünk Nektek!

Eredményes, csodás hetet kívánok,
Petrity Dorka

photographer: Ora Hasenfratz (www.orahasenfratz.com)

Kedves Naplóm…

Ismét eltelt több, mint három hónap, amíg ide ülhettem – tisztán emlékszem, amikor az új kollekció összefoglalóját kezdtem el pötyögni a klaviatúrán és azon gondolkoztam, milyen messze van még a karácsony, milyen nagy hajrá lesz idén is, de addig lesz idő felkészülni. Aztán varázspálca elő -puff- és máris eltelt.

Csak nekem tűnik úgy, hogy egyre gyorsabban telik az idő?! Persze tudom, hogy nem az idő telik egyre gyorsabban, hanem egyre több és több a feladat, azonban az elmúlt negyed év varázsütésre történt és amit minden percben le tudtam vonni tapasztalatként: kinőttük magunkat.
Október elején, az arculat váltást követően mind a munka, mind a magánéletem 6-os fokozatra kapcsolt, az emberek, a kapcsolatok, a munkák csak úgy süvítettek a fejem mellett.
A  P  E  T  R  I  T  Y  név valami hihetetlen tempót, húzóerőt és iramot diktál számomra. Mindig nagyon várom azt a napot (és közben is eszembe jut, hogy majd “ezt is” beleírom a bejegyzésbe), amikor leülök egy pillanatra és összefoglalhatom, mi történt velünk -mára kipihenve a karácsonyi hajtást, az őrült POP-UP napokat és a rengeteg munkát, csak a jó emlékek jutnak eszembe és persze a hasznos tapasztalatok.

JT1A3278
A karácsonyi X-MAS POP-UP STORE & SALE eseményünk már-már hagyománynak számít, ehhez híven ismét a csodaszép Solinfo Lighting & Home – ban, illetve a Solinfo Cafe – ban rendeztük meg. Az esemény a várakozásunkat felülmúlta, rengetegen találtátok meg a tökéletes darabot, valamint választottatok szeretteiteknek karácsonyra egyedi ajándékot, ami hihetetlen boldogság számunkra. Fontos megjegyeznem, hogy a gyors iram és a rengeteg táska mellett nem szabad elfelejteni, hogy a termékeink mögött még mindig kézzel készült, gondos munka áll, minden egyes darabra külön figyelmet fordítunk és nagy hangsúlyt fektetünk a vásárlóink elégedettségére, azonban mint minden vállalkozásnál – nálunk is előfordul, hogy anyaghiány lép fel – tapasztalataink azt mutatták, hogy sokan ezt nem értik meg, a későbbiekben ennek még nagyobb figyelmet szentelünk.
Egy vásár megszervezése mindig nagy feladat, azonban az egész csapat hihetetlen izgatottsággal készül és várja, hiszen mindannyiunknak igazán szívügye, hogy tökéletesítsük az utolsó pillanatig – ezt a hagyományunkat, miszerint félévente szezon nyitó/záró POP-UP STORE-t rendezünk, a jövőben is megtartjuk! :)

JT1A3044

JT1A3097

Minden évben és általában minden munkában a december a legerősebb hónap – minden december végén megfogadja az ember, hogy jövőre már másképp, előbb, jobban és hatékonyabban végzi majd a feladatát…majd december elsején ismét realizálja, hogy idén sem lesz ez másképp: hajtás lesz. Mindig próbáljuk időben felkészíteni a vásárlóinkat, hogy gondoljanak előre, kezdjék el korábban megálmodni a tökéletes darabot, azonban idén úgy tűnt, hogy az üzletben karácsonyozunk…:) Imádtam, hogy boldoggá tettünk rengeteg embert, mosolyt csaltunk nagyon sok nő arcára és hihetetlen elégedett és kedves visszajelzéseket kaptunk e-mailben, amikor kibontották a várva várt csomagot. Nekem ez a boldogság. December 20-án, mint a Mikulás és a manói, gyártottuk a csomagokat, tettünk bele pici meglepetéseket és küldtük az ország és a világ több részére, hogy időben a fa alá érjenek, emberek százainak csempészve egy kis örömöt az ünnepi hangulatba. Az idei karácsonyt tökéletes nyugalomban várhattam, hiszen mindenki kívánságát sikeresen teljesítettük.

A karácsony persze nem az ajándékokról kell, hogy szóljon. Számomra hihetetlen megnyugvást, pihenést és örömöt jelent, hiszen ez az időszak, amikor a családommal lehetek, a béke szigetét jelentő otthonomban. Bár idén kicsit megkésett a hó, de tegnap mintha varázslat történt volna, a ház mögött található erdő teljesen megváltozott. Szeretem megosztani ezeket a mesebeli pillanatokat, ha csak képen keresztül is, de remélem, hogy érezhető az a varázslat, amit én éltem át. Ebben az időszakban, amikor mi is szünetelünk, van idő átértékelni, mindazt amit az élettől kapok, mindazt, amiért érdemes megdolgozni. Hálás vagyok a Sorsnak – ha van ilyen -, hogy az utam során megtalálom ezeket a lehetőségeket és élhetek velük.

10881478_916592525042400_9210995622960456942_n

10893537_917235944978058_945387333_n

10877689_917235374978115_1080496226_n
A jövő évi fogadalmaimat már korábban eldöntöttem, kíváncsian állok az új év elébe, hogy mit tartogat számomra, számunkra. :)

Kívánom, hogy mindenkinek szeretetben és békességben teljen az ünnep, legyen sikeres, boldog és egészségben teljes az új év!

Dorka

Skandináv vidék, jöhet a tél!

Amikor marad szabad pár órám, hogy írjak néhány sort a blogra, mindig megnézem, hogy mikor írtam utoljára. Aztán mindig konstatálom a tényt, hogy elég régen ahhoz, hogy elegendő újdonság történjen egy újabb bejegyzéshez.

Az elmúlt három hónap olyan rövidnek tűnt, mint egy hétvége, viszont annyi minden történt, mintha egy év lett volna. Történt benne rengeteg változás, de ami a legfontosabb: úgy érzem átlépte a márka azt a mérföldkövet, ami számomra nehéznek tűnt. A korábbi (nyári) kollekciónál hiányérzetem volt, úgy gondoltam, valamiért nem kerek, valami már nem az igazi. A privát facebook oldalamon “szerelemgyerek”-ként jelenítettem meg még anno az első képeket, majd azóta is rendszeresen oda töltöm az újabbakat. Tényleg szerelem. És ahogyan a való életben is, ez a szerelem is sokszor viharos, olykor nehéz korszakát éli, de ha igazán kitartóak vagyunk egymás mellett, akkor lehet csak igazán haladni. Az év közepére elfáradtam, amiről nem akartam tudomást venni, mert a megszokás és a napi rutin sodort tovább magával, de a hetek, hónapok múlásával rádöbbentem arra, hogy megszokásból nem működhet semmilyen kapcsolat, így ez sem. A nyári vásárunk után szabadságolt a csapat, nem csak én, de mindannyian elfáradtunk. Persze ez merész lépés volt, egy olyan napi szinten működő márkától, mint a miénk, mert sokan nehezen értették meg az okát. Azonban most, az új “fejezet” első oldalait lapozgatva úgy gondolom, nagyon ránk fért. Szerelemből kezdtem, szerettem csinálni amit csinálok, majd ahogyan rutin kezdett válni belőle, már kezdett kihunyni a tűz. A nyári szabadságunk előtt csak egyben voltam biztos: változás kell! Lényegében az egész életem változást vett, ami hol furcsa, hol jó, hol pedig visszasírom a régit. De egyet megtanultam: soha nem adhatom fel!

Vidékre költöztem, ami az utóbbi öt évem legnagyobb vágya volt, csodálatos érzéssel tölt el, hogy HAZA jöhetek, igazán inspiráló érzés a természet közelében kelni és feküdni. Mivel még nagyon fiatal vagyok és nem forrta ki magát teljes mértékben a személyiségem, igyekszem nyitottan állni az élet minden területéhez. Ahogy megismerem önmagam, egyre könnyebb és könnyebb dolgom van a munkámban. – Munka? Ilyenkor nem is érzem, hogy munka lenne…:) -

Úgy gondoltam, hogy a rengeteg változás inspiráló hatással lesz majd rám, ám hirtelen nemhogy nem inspirálódtam, hanem kifejezetten nem találtam a helyem. Majd később, mikor valójában körbenéztem rájöttem, hogy minden, ami körülvesz engem segít abban, hogy megtaláljam az utamat. A nyáron rengeteg lakásfelújítással, enteriőrrel, lakberendezéssel kapcsolatos blogot, újságot, videót nézegettem és azt gondoltam, sosem tudom összeegyeztetni a nyári projektet és a táskákat. Majd ahogy teltek a hetek és hónapok rájöttem, hogy valójában ebből szívom magamba az energiát, ezektől tudok új dolgokon gondolkozni.

Az otthon talán az egyik legfontosabb biztonságérzetet adó pillér az emberek életében. Haza menni, otthon lenni – mind olyan meleg érzés. Az új kollekció alaphangulatát ez a melegséggel eltöltő érzés adta, amit akkor érzek, amikor arra a nőideálra gondolok, aki minden helyzetben megállja a helyét az életben, azonban legfontosabb számára a családi otthon és annak tisztelete, szeretete. Gondolkodásomban, képzeletemben évek óta a letisztultság, egyszerűség és praktikum játszik szerepet, ezért nem véletlenül vagyok oda a skandináv enteriőrért, a csodás fényekért, világos, szimmetrikus dolgokért. A sok fehér számomra nem ridegséget, hanem tisztaságot, világosságot jelent, a meleg bézs és barna árnyalatok pedig egy biztonságérzetet adnak, amibe szinte belebújnék, mint egy puha, vastag takaróba. Oda vagyok azokért az enteriőrökért, ahol ezt a letisztult színvilágot megtöri egy-egy erős türkiz vagy sárga szín, amivel játékosságot, fiatalos lendületet csempésznek, mind az otthonba, mind a hétköznapokba.

enteriőr

A rengeteg változás, ami bennem lezajlott hozzájárult ahhoz, hogy a márka is fejlődni tudjon. Azon kívül, hogy megváltoztattuk az egész arculatot, elhagyva a kis betűs dorka petrity nevet, a márka PETRITY néven él tovább, ami úgy gondolom tökéletes kezdés egy akár nemzetközi piacon is versenyképes márkához. A változás persze folyamatos, azon kívül, hogy a márka “külsejét” megváltoztattuk, odafigyeltünk arra, hogy belső szinten is magasabb, az eddiginél is minőségibb szinten működjünk. Továbbra is a vásárlóinkért vagyunk és igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy elégedett és boldog tulajdonosai legyenek termékeinknek, amihez szükséges volt a belső fejlesztés.

_DSC0139

(Photo: Erdős Áron | Modell: Szoták Réka | Styling: Tóth Frida)

Jelenlegi őszi-téli kollekciónk folyamatos bővítés alatt van, mind színekben, mind formavilágban frissítjük készletünket, valamint szakaszosan mutatjuk be kiegészítőinket is. Kívánom, hogy leljétek örömötöket termékeinkben, hiszen számunkra ez a legfontosabb!

Szép napot kívánok, Dorka

 

 

HOLIDAY ON

Nagyon rég írtam bejegyzést, azt is meg kellett kérdeznem a rendszergazdáktól, hogy hol tudok bejelentkezni…:) Ennek egyetlen oka van: idő, idő és még kevesebb idő. Az utóbbi hetek, hónapok nagyon gyorsan és sűrűen teltek, ami egyrészről nagyon pozitív, viszont az ember szociális egyed, nehéz toppon lenni minden téren. Úgy gondoltam eljött az ideje, hogy kicsit összegezzem az elmúlt fél évet, íme:

A legutóbbi POP-UP SALE szinte, mintha pár napja történt volna, azóta sem állt meg az idő, azóta üzletbe költöztünk, letudtuk az új kollekciónk bemutatóját februárban, azóta pedig gőzerővel gyártottuk a termékeket, részt vettünk nagyon sok eseményen, készítettünk rengeteg gyönyörű és egyedi darabot, megismertem nagyon sok kreatív és inspiráló embert, akik részei a napjaimnak. Igen, és néha aludtam is egy keveset. :) Eseménydús volt a félév, de legfőképpen eredményes. Azon emberek számára, akik hasonló gondolkodással bírnak, mint én egy ilyen időszak már-már megszokottá válik, nem tudunk megállni és megpihenni napokra, hetekre. Pedig néha muszáj!
A vállalkozásom számomra egy álomvilág, a csapatunk tagjai egytől egyig, mintha a testvéreim és/vagy gyerekeim lennének – és persze ez most költői túlzásnak hangzik, de akik megélik nap, mint nap, tudják, hogy egymást kovácsoljuk, formáljuk olyanná, amilyenné szeretnénk válni. Nagyon sok interjút készítettek velem az utóbbi időben, mindben szerepelt a kérdés, hogy “mi a titok vagy mi a recept?”
Ezidáig nem így láttam és nem így gondoltam a dologra, de a hétvégi esemény is bizonyította: CSAPAT!
Jó csapat, megfelelő emberek és mentalitás nélkül nem működik semmi. Hiába a jó termék, hiába a hibátlan marketing, nélkülük nem megy!
JT1A0862

A hétvégi POP-UP eseményen is bizonyították, hogy mennyire jók vagyunk együtt és sikerült ismét rengeteg nőt boldoggá tennünk azzal, hogy magáénak tudhat egy gyönyörű táskát. Hihetetlen érzés nézni a csillogó szemeket, amikor kinyitjuk a kapukat és mindenki vadászatra indul. Jó érzés személyesen is találkozni és beszélgetni a vásárlóimmal, tudni, hogy jó helyre kerülnek a táskáim, valamint nap végén olvasni és nézegetni a visszajelzéseket, postokat az “új csodákról”. Az érzés leírhatatlan. :)

 JT1A0865 JT1A0871 JT1A0875 JT1A0890 JT1A0893 JT1A0907 JT1A0911 JT1A0929
 Az eseményen részt vett Szoták Réka barátnőm, akik a WIFE LIFE STYLE bloggerinája, az együttműködésünk célja pedig az volt, hogy segítse megtalálni a megfelelő darabokat. Réka számomra nagyon inspiráló, igazán stílusos és letisztult, ami jellemző a táskáimra is, ezért köztünk az összhang a kezdetektől megfigyelhető volt. Szeretünk és jól tudunk együtt dolgozni, ennek jegyében a jövőben lesz még közös projectünk, figyeljétek! ;)

fotó 3 (1)

Sokan kérdeztétek és kérdezitek levélben, hogy mi lesz ezután? Nos, jelenleg egy kis nyári szünet! :) Mivel szezonális darabokat készítünk, limitált darabszámban, meghatározott bőrkészlettel, ezért ezek az események szolgálnak arra, hogy minden megmaradt készletünket feldolgozzuk és kiárusítsuk. A raktárunk 90%-át kisöpörtétek, belegondolni sem merek, hogy milyen sok “dorkapetrity” sétál az utakon! (Amikor szembetalálkozunk, mindig elfog egy késztetés, hogy odaszaladjak és adjak egy puszit, majd ne ijedjetek meg! :) ) A megmaradt termékeket a DesignShopban (Kertész utca 43.) tudjátok megvásárolni a nyár folyamán. Rendelést erre a kollekcióra már nem veszünk fel, valamint gőzerővel belevetettük magunkat az őszi kollekcióba is, hiszen még nagyobb dolgokkal készülünk!
Rettentően nehezen tudom magamban tartani, mert legszívesebben mindenkinek elmesélném, mennyi minden van tervben, de ez legyen a jövő titka – csalódni nem fogtok, ez egészen biztos!

táskák

Karibi nyaralás

Akárhányszor elkezdem nézegetni az új kollekció kampányképeit, mindig elfog az az érzés, amikor önfeledten a vízparton süttetem magam – nyárra és melegre vágyom, de azonnal! :)

Ez a kollekció már nagyon rég megfogalmazódott bennem, előbb, mint a 2013-as őszi-téli. Különösképp közel áll a szívemhez a natúr színek miatt, amihez – az én szememnek legalábbis – nagyon passzolnak az erős, feltűnő színek, szeretem az eltérő textúrákat, ahogy harmonizálnak egymással. Talán így február végét járva nehéz elképzelni, hogy lassan eljön ezeknek is a szezonja, én azonban bőszen hordom, a tél közepén (remélem, hogy már inkább a végén) és mindig mosolyogva fürkészem az elismerő pillantásokat, ahogyan vidámságot hoznak ezek a színek mások arcára is. Nem szoktam tudatosan színeket választani, úgy gondolom, hogy ha az ember valamit ösztönből csinál, az semmihez sem fogható.dorka_orsi

A tervezés kiinduló pontja Ora Hasenfratz fotós és kedves barátnőm korábbi képei voltak, aminek a színei, a tisztasága és az a megmagyarázhatatlan tökéletessége fogott meg. Az ég színe, a kristálytiszta víz, a hibátlan homok – mind helyet kaptak a kollekcióban, ha csak színileg is. Orával véletlenül hozott össze minket a sors, azonban azóta teljes harmóniában tudunk együtt dolgozni, szeretem azt, amit kiad a kezéből, mert mindig tökéletes. Így lett ez most is:

JT1A4829r

JT1A4884r

JT1A5125r

JT1A5073_nyomtat+ísra Adobergb

A kollekció a Day and Night nevet viseli, melynek több oka is van. Egyrészt, mert a nyár, egy fantasztikus nyaralás általában két dologról szól: nappal a vízparton, este a partykon tölti az ember az idejét. A fekete nem egy alapvető nyári szín, azonban egy örök klasszikus és a legtöbb nő ruhatárában elengedhetetlen a tökéletes fekete tote. Ezért ezt nyáron sem szerettem volna kivenni a termékek közül, az eddigi tapasztalatok alapján, mindenki nagy örömére!

Ora képei tökéletesen visszaadják azt a hangulatot, melyet a táskák képviselnek. Az eddigi megszokott egyenes szabásoktól eltérően, most finomabb, lágyabb, nyáriasabb vonalakkal készültek a táskák, melyeket ruhákkal és sarukkal egészítettem ki – a bemutató erejéig, azonban később gyártásra is kerülnek.

Nagyon nagy álmom volt egy saját bemutató, nagy fába vágtam a fejszém, de utólag visszagondolva természetesen megérte. Rengeteg tapasztalatot gyűjtünk mindannyian egy ilyen esemény alkalmával, amire pedig a legbüszkébb vagyok, hogy megcsináltuk. Mondhatom, hogy állandó csapattal dolgozom, a kezdetek óta Fábián Zsanival, aki mindig tökéletes hajakat varázsol, Vass Krisztával, akinek a hibátlan sminkeket köszönhetjük, Tóth Evelinnel, aki a stylingért felelős. A csapatunk állandó tagjai Geo és Edina is nagyban hozzá járultak az eseményhez, Tóth Frida és Richard Alexander pedig fő-fő-fő szervezőként lekoordinálták az egészet.
Külön köszönet illeti Orbán-Németh Melindát, akinek az elmúlt időszakért nagyon hálás vagyok, neki köszönhetjük a csodálatos helyszínt, a Solinfo Lámpastúdiót, valamint a Törley-nek és a Schwarzkopf-nak, hogy hozzájárultak az este tökéletesítéséhez.

Nagyon boldog vagyok, hogy ennyien eljöttetek, remélem mindenkinek jó élményeket szereztünk és belecsempésztünk egy kis jó időt a hideg estébe! :)

Szép hetet Nektek, Dorka

 

  febr22.4

IMG_8217

febr22.7

IMG_8254

 

Óévi emlékek, újévi fogadalmak

Nagyon vártam, hogy újra írjak egy bejegyzést, amiben legfőképp magamnak összegezhetem, hogy mi is történt az elmúlt 365 napban. Napok óta gyűjtöm a gondolatokat, az emlékeket, a fontos eseményeket, amikből nagyon sokat sikerült összeszedni ebben az egy évben. 2013 számomra több volt, mint csodás, felülmúlta a vágyaimat és hihetetlen erőt adott a következő 5-6 évtizedre! Pár héttel ezelőtt ünnepeltem a 22. születésnapom.  Tavaly – és mint minden évben -  mikor elfújtam a gyertyáimat kívántam valamit és a mostani tortánál jutott eszembe, hogy teljesült. Nagyon hiszek a sorsban, hiszem, hogy minden, ami történik az nem véletlen, hiszem, hogy akiket megismerek, fontos szerepet töltenek be az életemben és ha az ember jó úton jár, akkor minden kocka a helyére kerül.  Nem tudom a receptet, mitől lesz az ember szerencsés, de minden csak hozzáállás kérdése. Az év során megismertem olyan sikeres és pozitív nőket, akik rettentő jó példát állítottak elém, rengeteg erőt adva a szemléletmódjukkal. Nem szeretnék hatalmas bölcsességeket, idézeteket vagy tanulmányokat boncolgatni, csupán a mindennapjaimon és a gondolataimon keresztül bemutatni azt, hogy ha valamit szeretne az ember és minden erejével koncentrál a kívánságára, akkor képes rá. Nem szabad siránkozni, keseregni és energiavámpírként rátelepedni másokra. Ha mindenki csak a saját háza körül sepregetne és mutatna pozitív példát, elég erőt adna a környezetének ahhoz, hogy ők is hasonlóképp cselekedjenek.

Tavaly álmodtam egy nagyot és márkát alapítottam, nem volt nagy tervem, hatalmas vágyam, csupán hobbiként indult az egész. Mára ez tölti ki a gondolataimat, szeretem a munkám és alázattal teszem, amit tennem kell. A sors – ha van ilyen – folyamatosan az életembe küldi az angyalkáit, Petit, Ádámot és Bencét, akik segítségével született meg a tökéletes weboldalam vagy Orát, aki tudja minden gondolatom a képekkel kapcsolatban, a barátnőimet Evelint, Zsanit és Krisztát, akik segítségével nem lennének csodálatos kampányképeim, Lilit, aki a modellkedés után az angoltanárom lett, Zsófit és Edinát, akik nemcsak a jobb kezeim, hanem a legjobb társak a mindennapokban, a három Lillát, akik nélkül nem lennének tökéletes címkéim, Rékát, aki mutatja az utat, hogy milyen feleség szeretnék lenni, Melindát, aki szintén irányt ad, hogy merre is kell menni.

1454947_553423974741683_403782223_n

Sajnálom, hogy sokan annyit látnak a világból, hogy önző és szemét emberekkel van tele, talán ők nem nyitják ki a szemüket eléggé, és nem látnak tovább az orruknál, hogy igen is létezik önzetlenség, van még a világban pozitivizmus, vannak igaz barátok és társak. Természetesen az én életemben is jelen vannak az energiavámpírok, a bunkó vásárlók, az érdek emberek, akik a hátamon próbálnak felkapaszkodni, de nem bánom! Jó rajtuk egyet mosolyogni este, zuhanyzás közben és tovább gondolni a saját holnapom.  Talán ők mutatják a legjobb példát, hogy milyen ne legyek soha.
Megismertem nagyon sok kedves megrendelőt, akik nap, mint nap az életembe nyertek betekintést az által, hogy a showroom a lakásomon üzemelt. Nagyon jó érzés volt beszélgetni velük, megismeri a gondolataikat és rájönni, hogy mennyi csodás nő létezik, visszavárni őket egy kávéra és többet adni nekik, mint egy táska. Láttak boldogan, vidáman és találkoztak velem ha épp rossz napom volt, azonban a félelmeim ellenére bátorítást és kedvességet kaptam tőlük, amit ezúton is nagyon szépen köszönök. Része lehetek a mindennapjaiknak, még ha csak egy használati tárgy segítségével is, ami nagyon sokat jelent nekem.

vásárlók

Most fejeztem be a tanulmányaimat, de azt kell, hogy mondjam, hiába bármilyen diploma, hiába bármilyen marketing vagy üzleti terv, a legnagyobb és legjobb tudást csak is az élet és a gyakorlat adja. Boldog vagyok, hogy ennyit tapasztaltam, hogy a saját gyakornokomként, a hibákat is megélve, tudást szereztem a jövőre nézve és újult erővel vághatok bele a következő évbe. Januártól egy csodálatos üzletbe költözünk, ahol személyesen is meglehet nézni, tapogatni és persze vásárolni is a táskákat, termékeket – minden infót hamarosan közlünk -, februárban pedig jön az új kollekció, amire épp most ittam egy pohár pezsgőt, hogy végre elkészült. Az év utolsó napjait járjuk, szuper év volt, jöhet a következő! :)

Vigyetek egy kis rendszert a mindennapjaitokba, mosolyogjatok amikor csak lehet és lássátok meg az élet apró örömeit is, ezáltal szebb lesz az új év!

Mindenkinek kívánok nagyon boldog és sikeres, szeretettel teli új évet!

Hot chocolate

Egy új kollekció publikálásnál mindig, mindenkinek az az első nagy kérdése, hogy “mi volt az  inspiráció?”. Sokszor már kényszer belelátni egy-egy konkrét dolgot, amit kiszűrhetünk a termékekből. Nem gondoltam őszi levelekre vagy sétára, csupán az otthonomra, a nappalira, a hálóra, ahogy megiszok egy forró csokoládét a bézs színű kanapén egy puha, barna takaróba burkolózva…talán ez volt az alapja.
Formában és színében a táskákról egy tábla csoki vagy forró cappuccino jut eszembe, letisztult, elegáns és egyszerű vonalakkal. Az egyszerű szabások számomra elengedhetetlenek, ezek a korábbi daraboknál is végig kísértek és mivel mindenem a szimmetria, nem tudom elképzelni a táskáimat másképp. Bár ezzel a kollekcióval nem tartozom még az egy évre előre dolgozó tervezők közé, úgy gondolom, hogy itthon sokszor nem értik az emberek, hogy nyáron miért nézegetünk téli lookbook fotókat, ezért nem is szerettem volna túlságosan elsietni a publikálást. A termékek a megszokott módon a praktikusságot képviselik, megmaradt a lepatentolható clutch, amit az előző, nyári táskákkal kitűnően lehet őszre hangolni. Ez számomra nagyon fontos, hogy Ti vásárlók kollekcióról-kollekcióra fel tudjatok építeni egy saját birodalmat.

Sok újdonság is megtalálható a kollekcióban, elsőként a pénztárcákkal kezdeném, ami a női táska egyik legfontosabb kelléke. Régóta szerettem volna bővíteni ezzel a kínálatot, azonban mostanra született meg az ideális forma és méretegyüttes. Két fazonban, több színben található meg a kollekcióban, remélem sokan lelik majd benne örömüket. Praktikusságát segíti a csuklóra akasztható pánt, biztonságos egy szórakozó helyen is! :)

JT1A2139rs

A clutchokat a megszokott módon több színben találjátok meg a kollekcióban, amik hosszú, vállra akasztható pánttal és rövid, csuklópánttal egészültek ki. Ezeket természetesen fel és le is lehet csatolni, mindenki a saját igényére és kényelmére szabhatja.

JT1A1974rs

 

JT1A2072rs

A nagy táskákat ezentúl külön is lehet viselni, hiszen a hátuljára (adott esetben elejére) is kaptak egy pici bőrdarabot – dorkapetrity logóval! Kényelmeteket az állítható hosszú pántok szolgálják, az én személyes kedvencem, ha mind a kettő rá van csatolva. A táskák aljára fenékszegecs került, ezzel is védve a táskákat, hiszen vannak helyzetek, amikor elkerülhetetlen, hogy lekerüljön a földre.

JT1A1750rs

JT1A2041rs

 

JT1A1937rs

A termékeket hamarosan megtaláljátok a webshopban is, a szín és forma kombinációk szerint 28 féle táska, 8 féle pénztárca kerül fel és még más újdonságok! Várjátok?

Végül szeretném megköszönni a munkát mindazoknak, akik hozzájárultak ismét a kollekció létrejöttéhez. Számomra mindig a legnagyobb élmény a közös munka a barátaimmal, hiszen már a kezdetek óta a megszokott csapattal dolgozunk, együtt, egymásra hangolódva. A képeket Ora Hasenfratz készítette, aki számomra “A fotós”, hiszen mindig tudja, hogy mit szeretnék és nem csak a privát életben, de a munkában is kitűnően megértjük egymást. Rácmolnár Lili remekül mutat a fotókon, sminkje Vass Kriszta, a szuper frizurája Fábián Zsanett érdeme! Külön köszönetet szeretnék mondani az 1975 Fashion-nek, Sziminek a ruhákért, amik nélkül nem lett volna teljes a kép és Tóth Evelinnek, aki ennek egy keretet adott!

1236129_10151837248682520_79150084_n

Dorka Petrity kölcsönbe?

Sokat gondolkoztam a legelső bejegyzés megírása előtt is, hogy hogyan fogjak neki a dolognak. Majd a válasz jött gyorsan: őszintén. Gyakran kapom a kérdést, hogy miért nem lehet kapni a termékeimet a magyar designer boltokban, miért nem „adtam be” még sehova? Nagyon egyszerű, azért mert nekem nem éri meg. Nagyon jó kezdeményezések ezek a boltok, hiszen nem kell külön bérelni üzletet, ami horror összeg lenne, összefogják a tervezőket, valamelyikük még promózza is a termékeit.
Mit kérnek ezért cserébe? Elég nagy részesedést, hiszen nekik is fent kell tartani magukat. Azonban én, mint kezdő designer (tudom, hogy sokan még ezt az árat is nehezen engedhetitek meg magatoknak) még mindig alacsony árfekvéssel működöm. Előállítani egy minőségi bőr táskát nem csak sok idő, ezt mindenki tudja. Számomra sokat érnek, minden egyes darab a szívemhez nő és nem tudom elképzelni, hogy ebből egy viszonteladó majdhogynem többet kap vissza –Ft-ban-, mint én.

Egy váratlan kezdeményezés miatt mégis megtört a jég. Májusban létrejött a The Changeroom, amit köszönhetünk Bitay Andreának, Juhász D. Szvetlanának és Szikszai Annának. A The Changeroom nem csak egy bolt, hanem tervezői élménybolt, ahol a hazai designerek ruháit és kiegészítőit nem csak megvásárolni lehet, hanem kölcsönözni is. Amikor meghallottam az ötletet azon nyomban beleszerettem, majd ellátogattam a lányok showroomjába és tudtam, hogy otthonra leltek a táskák. Június 1-től hivatalosan is vásárolhatóak és kölcsönözhetőek innen a termékek.
A VII. kerületben, a Klauzál téren találhatóak, rugalmas nyitva tartással és hatalmas szívvel-lélekkel.

486818_456321814451124_424517557_n

Az itt található táskáimból 1-1 darab készült, kifejezetten a bolt számára, szerettem volna, hogy aki ide látogat érezze magát különlegesnek. Ha élményre vágytok, egy eseményre szeretnétek valamit, ami nem hétköznapi látogassatok el hozzájuk, garantáltan imádni fogjátok!

taska 3

proba 1

showroom dp1

showroom dp2 (1)
Várom a véleményeteket, mit szóltok a kezdeményezéshez, kölcsönöznétek táskát csak egy estére?

Petrity Dorka